"Néha elég egy pár óra vagy pár nap, hogy az ember életét
megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek,
nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak valami. Találkozol
valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A
képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az
őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És FÉLSZ
és halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved
közepében. FÉLSZ, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem
teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond,
megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból és mindent a
fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket
utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi,
valódi énedet. A VALÓSÁGOT. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán
azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg
meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet. BOLDOG vagy és
FÉLSZ, együtt. De nem bánod! Megreped a burok, amiben éltél! Kapsz egy
lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni
kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Talán nem lehettek
együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztatok. Évek múlva az
érzés feltör belőled. Csak pár szót váltotok üzenetben, csak röppen
egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az évek, változtál, és ő is
változott. Minden más lett. Fonalak összegubancolódtak, fonalak szakadtak
el, fonalak jöttek létre, por szállt a régi érzésekre. De a tietek mit sem
változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt
benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy
más ember. Iker lelkek vagytok, ott van és kész.
Egy életre össze
vagytok kötve valahol a csillagok között.
Tudjátok mindketten."
