Ha a kérdés kérdéses, akkor a válasz változó, állandóan
változtatható. Kétséges az egység létrejötte, a mérték hiánya mértéktelenséget
szül (de a kevés is az) Az arany középút a végletek arányának közepe, nem a
végtelené. Amennyit megszab, annyit ad a szabad akaratból.
Amíg a
kérdés és válasz kört alkotnak, addig nincs meg az eggyéválás. Mikor egy pontba
olvadnak össze, megszületik a határtalan Mindenség…
Én vagyok
egy és minden! Ha ez kétségtelen?! Ki kóstoltatta meg az almát?
Ha az
alma is én vagyok, ki dönti el, hogy megkóstolja? Amíg a kérdés feltételezi a
választ, addig a kettő közé lép be az idő. S míg van idő... Van kör (kor)… S
míg van kör (kor), van alma is.
Akkor ez a kor a kör, amely nem olvadt még
össze a Mindenséggé. Talán a kérdező a válaszadóé? Igaz lenne; kérd és
megadatik?
Igen.
